Újra fogás – Funkcionális zsonglőrködés és kézrehabilitáció Firenzében, Olaszországban¶

SELF APS
Fogyatékosok Nappali Ellátó Központja – Trezzo sull'Adda, Olaszország
Írta: Lapo Botteri
Előadta: Circo Tascabile a C.T.E. központban, Cinque Vie, Firenze

Célcsoport¶

Ez a projekt súlyos motoros fogyatékossággal élő felnőttekre összpontosított, különösen azokra, akiknek sérült a kézszorító képessége. A résztvevők – a firenzei Cinque Vie-i C.T.E. központ hat lakója – mindannyian kerekesszékben ültek, mindegyikük komplex fizikai kihívásokkal küzdött, de közepes-magas kognitív funkcióval rendelkezett. A kezdeményezést a létesítmény gyógytornászainak szoros együttműködésével fejlesztették ki, azzal a céllal, hogy a rehabilitációs erőfeszítéseket játékos, kíváncsiságvezérelt tevékenységekkel támogassák, amelyek elősegítik a neuro-motoros adaptációt.

Kezdeti helyzet¶

A nevem Lapo Botteri, testnevelés diplomával és sportoktatói képesítéssel rendelkezem. Először 2016-ban találkoztam a Funkcionális Zsonglőrködéssel egy workshopon Craig Quat vezetésével. Az élmény megváltoztatta szakmai irányultságomat. Néhány héten belül felkerestem egy helyi terápiás központot, és elkezdtem beépíteni a módszertant a gyakorlatomba. Azóta is ugyanannál a szervezetnél dolgozom, jelenleg heti 13 órát, és hosszú távú, egyénre szabott programokat fejlesztek.

A C.T.E. központ komplex mozgáskorlátozottsággal élőket lát el, akik közül sokan további kihívásokkal néznek szembe, mint például spaszticitás, korlátozott mozgástartomány vagy koordinációs zavarok. Míg a gyógytornászok a biomechanikai rehabilitációra összpontosítanak, az én szerepem – a Funkcionális Zsonglőrködésen keresztül – a neuromotoros programozás bevonása volt a játék, a precizitás és a mozgásintelligencia metszéspontjában.

Célok¶

Minden résztvevőnek volt egy személyre szabott célrendszere, amelyet a központ munkatársaival közösen határoztak meg. Az elsődleges cél a felső végtagok rehabilitációjának támogatása szenzoros-motoros felfedezésen keresztül volt. A másodlagos célok a következők voltak:

• A fogáserősség és a kézügyesség javítása
• A kétkezes koordináció ösztönzése
• A figyelem és a kognitív-emocionális elköteleződés fokozása

Helyszín és Eszközök¶

Munkaterület
Az ülések a központ kis tornatermében zajlottak, egy csendes, adaptálható térben, amely jól illett a szenzoros fókuszú tevékenységekhez. Minden résztvevő heti egy 15 perces egyéni foglalkozáson vett részt, októbertől májusig.

Munkaeszközök
Az anyagokat minden résztvevő képességeihez és céljaihoz mérten választották ki. Ezek a következők voltak:

• Juggle Board (Zsonglőrdeszka)
• Zsonglőrkarikák
• Stresszlabdák
• Ujjbábok
• Esőbotok
• Állathangadók
• Flashcups (villanó poharak)
• Háztartási tárgyak (evőeszközök, kefék, palackok)
• Szenzoros kellékek specifikus fogástípusokhoz igazítva

Folyamat¶

A program nyolc hónapon keresztül zajlott hetente. Minden foglalkozás strukturált menetrendet követett, a tartalom minden egyén fizikai és érzelmi szükségleteihez igazítva.

Előkészítő szakasz
Verbális állapotfelméréssel és taktilis aktiválással kezdtünk. Az olyan kérdéseket, mint „Hogy vagy ma?”, gyengéd kéz- és kartmasszázs kísérte a testtudatosság növelése és a feszültség csökkentése érdekében.

Analitikus szakasz
Finommotoros készségeket és célzott mozgásmintákat vizsgáltunk, mint például az ujjak izolálása, a csukló forgatása és a bilaterális integráció. A cél a mozgásbeli precizitás és önismeret finomítása volt.

Globális szakasz
A finomított elemeket integrált feladatokká kombináltuk, mint például a labdamozgás irányítása a Zsonglőrdeszkán vagy a zsonglőrkarikák ritmikus cseréje. Ezek a feladatok a funkcionális áramlást, a koordinációt és a mozgásbiztonságot hangsúlyozták.

Szervezési folyamat¶

Két interdiszciplináris csapat nyújtott létfontosságú inputot a program során:

Oktatók
Hátteret biztosítottak minden felhasználó napi viselkedéséről, érzelmi profiljáról és tanulási preferenciáiról, segítve az ülések ütemezésének és hangulatának beállítását.

Gyógytornászok
Biztosították a technikai biztonságot, tanácsot adtak a testtartással, az izomkorlátokkal és a biztonságos mozgástartományokkal kapcsolatban. Irányításuk lehetővé tette a kreatív felfedezést egy biztonságos biomechanikai kereten belül.

Bár nem tapasztaltunk jelentős akadályokat, váratlanul magas szintű elköteleződést és fejlődést figyeltünk meg, amely meghaladta a kezdeti elvárásokat.

Eredmények¶

Bár nem használtunk formális mérőszámokat, a visszajelzéseket a csapat minden tagjától összegyűjtöttük:

Gyógytornászok
Nem mérhető biomechanikai változásokat jelentettek, de elismerték, hogy a munka értelmesen kiegészítette az ő foglalkozásaikat.

Oktatók
Figyelemreméltó javulást figyeltek meg a figyelemben, a viselkedésszabályozásban és a kéz koordinációjában. A résztvevők kezdték természetesebben használni mindkét kezüket, és fejlődést mutattak olyan eszközök kezelésében, mint a tollak, poharak és evőeszközök.

Zeneterapeuta
Fokozott kontrollt és szándékosságot tapasztalt, amikor a résztvevők zenei hangszereket használtak, különösen amikor ütőkkel ütöttek xilofonokat.

Logopédus
Javult a fókuszáltság és nagyobb könnyedséget tapasztalt a manuális kommunikációs eszközök kezelésében.

Következtetések és Reflexiók¶

Két központi kérdés merült fel:

Először: Miért figyeltek meg a gyógytornászok kevesebb változást, mint más csapattagok? Klinikai lencséjük kulcsfontosságú, mégis átnézhetik a finom funkcionális nyereségeket, amelyeket a testet átfogó játék révén értek el.

Másodszor: Hogyan dokumentálhatnánk jobban az ilyen típusú változásokat? Jövőbeli projektekben reméljük, hogy kiinduló értékeléseket és foglalkozás utáni összehasonlításokat vezethetünk be, olyan eszközökkel, mint a videóelemzés vagy mozgásérzékelők, hogy egyértelműbben kövessük nyomon az eredményeket.

A Funkcionális Zsonglőrködés nem feltétlenül hoz azonnali eredményeket. De teret teremt a kis csodáknak – mint például egy kanál megfogása, egy ceruza megragadása, vagy egy ütő megütése megújult céllal és örömmel.