Rejtett terápia játékon keresztül: Funkcionális zsonglőrködés autizmussal élő gyermekekkel és gondozóikkal¶

Miłosz Goślicki, lengyelországi cirkuszpedagógus és cirkuszművész munkája alapján,
írta: Paulina Chodnicka, Odskocznia Studio - Varsó, Lengyelország

Célcsoport¶

Ez a program autizmussal élő gyermekek kis csoportja és az ő gondozóik számára készült. Összesen két csoport vett részt – mindegyik négy gyermekből és az ő gondozóikból állt –, ami egy az egyhez dinamikát teremtett, elősegítve a bizalmat, az összekapcsolódást és a közös tanulást.

Kezdeti kontextus¶

Miłosz Goślicki hivatásos cirkuszművész és műhelyvezető, aki évek tapasztalattal rendelkezik a mozgásalapú oktatás területén. A Funkcionális Zsonglőrködés (FZ) terén azonban éppen csak elkezdte a pályafutását – nemrég fejezte be a Craig Quatt-tal folytatott képzést.

A cirkuszpedagógia még mindig viszonylag ismeretlen a lengyelországi Podbeszkidzie régióban. Abban a reményben, hogy ezen változtasson, Miłosz felkereste a Nemzeti Autizmus Társaság elnökét (Bielsko-Biała fiókja), és nyílt foglalkozást szervezett a helyi terapeuták számára. A válasz azonnali és szívből jövő volt – egy résztvevő megjegyezte: „Hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy igazán jól éreztem magam.”

A projekt céljai¶

A műhelyek elsődleges céljai a következők voltak:

• Rehabilitációs élmények nyújtása mozgás és koordináció révén
• Örömteli, értelmes interakciók létrehozása a gyermekek és gondozóik között
• A Funkcionális Zsonglőrködés integrálása a helyi terápiás gyakorlatba bemutató és együttműködés útján

Helyszín és eszközök¶

A műhelyek beltéren zajlottak, két, asztalokra helyezett zsonglőrdeszkával és nyitott térrel a mozgás felfedezéséhez.
Az eszközök a következők voltak:

• Zsonglőrdeszkák
• Karikák, zsonglőr labdák és zsákok
• Lufik
• Hula karikák
• Pörgő tányérok
• Virágbotok

A teret rugalmasságra rendezték be – a résztvevők szabadon mozoghattak, vagy szükség szerint közel maradhatnak gondozójukhoz. Ez lehetővé tette, hogy minden gyermek megtalálja a saját ritmusát és elköteleződésének szintjét.

A műhely folyamata¶

A program hat hónapon keresztül zajlott, kéthetente 1 órás foglalkozásokkal. Visszatekintve, egy óra kissé hosszú volt – különösen azoknak a gyermekeknek, akik fáradtan érkeztek egy teljes iskolai és terápiás nap után. Ezen tapasztalat alapján Miłosz most rövidebb, 40 perces foglalkozásokat javasol az autizmus spektrumon lévő gyermekek számára, hogy elkerülje a túlterhelést és fenntartsa a fókuszt.

Az első négy hónapban a foglalkozások a Craig Quatt és Jael Rodríguez (Hula Hoop Integral) képzéseken tanult gyakorlatokat követték. A tevékenységek magukban foglalták a zsonglőrdeszkákat, a karikákat és a közös feladatokat. Miután ez az alap megvolt, Miłosz egyedi játékokat és tematikus variációkat vezetett be, mint például a lufik és a csoport energiáján és igényein alapuló játékos improvizációk.

Kulcsfontosságú elem volt a gondozók aktív részvétele. Minden foglalkozást közös élményként terveztek – nemcsak a gyermekek támogatására, hanem a szülők és gyermekek közötti kapcsolatok erősítésére a játék és a közös szabályozás révén.

Szervezeti dinamika¶

Minden nyolc résztvevős csoportot (négy 7-14 éves gyermek, plusz négy gondozó) Miłosz, mint egyetlen facilitátor vezette. Bár nem voltak további asszisztensek, a szülők mély bevonódása egy közösen támogatott tanulási környezetet teremtett.

Egy gyönyörű és váratlan eredmény a kialakult integráció szintje volt. A szülők kapcsolatba léptek egymással, a személyzettel, és ami a legfontosabb – gyermekeikkel új és örömteli módon.

Még a foglalkozásokon túl is a szülők létrehoztak egy WhatsApp csoportot, tartották a kapcsolatot, és elkezdtek közösségi eseményekre járni együtt. Bár szerény méretű, ez a hálózat szervesen tovább virágzik. A közösségépítés érzése – amely annyira központi a kortárs cirkuszi kultúrában – itt természetesen gyökeret vert.

Váratlan megfigyelések¶

Bár az eredeti terv kéthetenkénti foglalkozásokra szólt, az alkalmi hosszabb szünetek az összejövetelek között valójában hasznosnak bizonyultak. A családok a szüneteket feldolgozásra és pihenésre használták, megújult energiával tértek vissza.

Miłosz megkereséseket kapott egy inkluzív óvodától és egy helyi könyvtártól is, amelyek hasonló műhelyeket szeretnének kínálni. A legfontosabb, hogy az élmény bizalmat adott neki ahhoz, hogy 7 év alatti gyermekekkel kezdjen dolgozni – valamit, amit nem gondolt volna, mielőtt felfedezte volna a Funkcionális Zsonglőrködést.

Eredmények és reflexiók¶

A szülők lelkes visszajelzéseket osztottak meg, látható javulást jegyezve meg a következőkben:

• Koordináció (különösen a nem domináns kéz használata)
• Fizikai elköteleződés és motiváció
• Készség a mozgásalapú játékban való részvételre

A Autizmus Társaság elnökével folytatott beszélgetés mélyebb betekintést nyújtott: sok gyermek túlterhelt. Ütemtervük tele van iskolával, terápiával és időpontokkal, kevés helyet hagyva az örömnek. Már a „terápia” szó is nehéznek tűnhet. Amit a Funkcionális Zsonglőrködésben a leginkább értékelt, az az volt, hogy „rejtett terápiának” tűnt. A gyermekek nem érezték úgy, hogy dolgoznak – egyszerűen csak „dobáltak dolgokat a zsonglőr sráccal”. És mégis, valódi fejlődési eredmények történtek.

Ezek magukban foglalták:
* Szenzoros integráció
* Szociális készségek fejlesztése
* Fizikai koordináció
* Kifejező mozgás és kreatív játék

Miłosz úgy véli, a módszer az art terápia elemeit is érinti, különösen, ha ritmus, rajzolás vagy zene kerül hozzáadásra. Ahogy a résztvevők internalizálják a mintákat, a kifejezés intuitívvá válik.

Főbb tanulságok¶

Erős pontok

• Magas adaptálhatóság kor és kognitív igények tekintetében

• Valódi gondozó–gyermek kötődés

• Közösségi elköteleződés a foglalkozásokon túl

• Értelmes részvétel nyomás nélkül

Tanulságok

• A foglalkozás hosszát a fáradtság elkerülése érdekében testre kell szabni

• Az ütemezés és a tempó kritikus a hosszú távú befogadás szempontjából

Végső gondolat¶

A módszer egyéves alkalmazása után egy igazság áll ki: a Funkcionális Zsonglőrködés valóban inkluzív. Veleszületett rugalmassága és érzékenysége lehetővé teszi a mély személyre szabást – függetlenül attól, hogy a résztvevő nagyon aktív, nem verbális, könnyen túlterhelhető, vagy lassan melegszik bele. A megfelelő ritmussal és kapcsolattal mindenki megtalálhatja a saját módját a részvételre.