Esettanulmány: Együtt tervezni – Inkluzív cirkusz kellékek ágazatközi együttműködés révén (Belgium)¶

Írta: Elga Pollet, a Circusatelier Woesh igazgatója

Áttekintés¶

Ez az esettanulmány egy többéves, ágazatközi együttműködést mutat be befogadó cirkuszedukátorok, egyetemi hallgatók és közösségi szervezetek között Belgiumban. A kezdeményezést én, Elga Pollet, a nyugat-flandriai régióban működő Circusatelier Woesh elkötelezett csapatával karöltve indítottam el.

A Brügge, Ostende, Roeselare és Kortrijk városokat átfogó tevékenységeivel a Woesh régóta elkötelezett a művészeti cirkuszgyakorlatok és a mély társadalmi küldetés ötvözése mellett. Az itt leírt projekt a Bushcraft nevű nagyobb kezdeményezés részeként valósult meg, amely egy hosszú távú program a flamand és azon túli fenntartható és befogadó cirkuszfejlesztés érdekében.

2019-ben csapatunk egy központi kérdést fogalmazott meg: Hogyan tudjuk a rövid távú beavatkozásokat hosszú távú, önfenntartó befogadó programokká alakítani?

Az eredmény egy kettős megközelítés lett, amely a következőket ötvözte:

1. Egyedi Cirkuszasszisztensi szerepkörök létrehozása fogyatékossággal élő személyek számára
2. Befogadó cirkusz kellékek közös tervezése akadémiai partnerségek révén

Nemzetközi közreműködők, mint például Craig Quat, a Quat Props alapítója, csatlakoztak hozzánk e folyamat során – betekintést, mentorálást és megerősítést nyújtva, ami segített munkánk formálásában.

1. Pálya: Egyedi Cirkuszasszisztensi szerepkörök¶

Műhelyeinkben és közösségi programjainkban következetesen bevonjuk a fizikai és értelmi fogyatékossággal élő résztvevőket. Bár ezekből a találkozásokból értelmes pillanatokat láttunk kibontakozni, felismertük, hogy a rövid távú befogadás nem volt elegendő.

Tovább akartunk lépni. Tehát feltettük magunknak a kérdést: A fogyatékossággal élő személyek is válhatnak-e facilitátorokká és vezetőkké programjainkban?

Ennek tesztelésére helyi hálózatokkal, például a VZW De Viersprong-gal léptünk partnerségre, hogy hosszú távú asszisztensi pozíciókat hozzunk létre csapatunkon belül. Ezek az asszisztensek – fogyatékossággal élő felnőttek, idős résztvevők és sérülékeny hátterű fiatalok – folyamatos képzésben részesültek:

• Alapvető cirkuszpedagógia
• Facilitációs stratégiák
• Fizikai kifejezés és szenzoros bevonódás

Az egyik leghatékonyabb eszköz, amit használtunk, a Zsonglőrdeszka (Juggle Board) rendszer volt. Nonverbális interakciója, ritmikus struktúrája és könnyen elérhető belépési pontja lehetővé tette az asszisztensek számára, hogy a kezdetektől fogva társhitelesítsék a foglalkozásokat.

Idővel asszisztenseink egyre jelentősebb felelősséget vállaltak:

• Foglalkozások vezetése iskolákban, idősek otthonaiban és közterületeken
• Közvetlen együttműködés a vezető facilitátorokkal, dedikált edzők támogatásával
• Szimbolikus kommunikációs rendszerek vagy jelnyelv elsajátítása a hozzáférhetőség javítása érdekében

Egyik asszisztensi csoportunk immár több mint öt éve aktív, ami bizonyítja a modell fenntarthatóságát és mélységét. Jelenlétük gazdagította óráinkat, és új szintre emelte a megértést, a sokszínűséget és a közös felelősségvállalást pedagógiánkban.

2. Pálya: Befogadó kelléktervezés akadémiai együttműködés révén¶

Ezzel párhuzamosan azonosítottunk egy másik jelentős akadályt: a legtöbb standard cirkuszfelszerelés nem befogadó szemlélettel készült. Erre válaszul tervezési együttműködést indítottunk a HOWEST Alkalmazott Tudományok Egyetemével, bevonva a Terméktervezés szakos hallgatókat egy többéves projektbe, amelynek célja új, hozzáférhető eszközök prototípusainak létrehozása volt.

Három éven keresztül multidiszciplináris hallgatói csapatokat hívtunk meg, hogy új cirkusz eszközöket tervezzenek egy általunk közösen kidolgozott kritériumrendszer alapján:

• Könnyű használat (egyéni és csoportos)
• Szenzoros bevonódás
• Látható tanulási görbék
• Érzelmi kifejezés és áramlás
• Reprodukálhatóság és adaptálhatóság

A hallgatókat kihívás elé állítottuk, hogy lépjenek túl a hagyományos cirkuszi formákon és módszereken. Csapatunk útmutatásával – valamint mind az oktatók, mind a résztvevők visszajelzései alapján – tucatnyi prototípust fejlesztettek ki. Néhányan alacsony technológiájú újrahasznosított anyagokat használtak; mások a 3D nyomtatást és az intercserélhető rendszereket vizsgálták.

Figyelemre méltó alkotások közé tartoztak:

• Szenzoros zsonglőrtornyok
• Gördülő keretek nagylétszámú csoportos manipulációhoz
• Adaptált virágbotok és flipper táblák
• Karikás botok és „zsonglőr malom” eszközök
• Moduláris eszköztárak, amelyek a felhasználói igényektől függően változtathatták funkciójukat

Szerencsére Craig Quatot is vendégül láthattuk mint látogató mentort. Megfigyelte az előadásokat, részt vett a felhasználói tesztelésben, és segített a hallgatóknak abban, hogy a képességekre és a folyamatra összpontosítsanak, ahelyett, hogy csak a korlátokat kompenzálnák.

Eredmények¶

Az együttműködés eredményei mind gyakorlatiasak, mind kulturálisak voltak.

Gyakorlatilag a projekt:

• Több mint 15 befogadó cirkusz prototípust hozott létre
• Több mint 10 hosszú távú asszisztensi szerepkört hozott létre fogyatékossággal élő személyek számára
• Lehetővé tette új eszközök sikeres tesztelését valós közösségi környezetben

Kulturálisan a projekt:

• Hidakat épített a művészet, a terápia és a tervezés között
• A hallgatók és a személyzet számára első kézből szerzett tapasztalatokat nyújtott a hozzáférhetőségről
• Interdiszciplináris beszélgetéseket indított el, amelyek folyamatosan fejlődnek
• Megerősítette szervezetünk belső befogadási kapacitását

Talán a legfontosabb, hogy a projekt megváltoztatta, hogyan látta mindenki – résztvevők, tervezők, tanárok – önmagát. Nem csupán kedvezményezettekként vagy megfigyelőkként, hanem egy befogadó cirkuszjövő közös víziójának társalkotóiként.

Következő lépések¶

Munkánk a Woeshcraft ernyője alatt folytatódik – egy platform a további fejlesztéshez, reflexióhoz és cseréhez. Jelenlegi prioritásaink a következők:

• Tervezéseinkhez „Adopt-a-Prop” (Fogadj örökbe egy kelléket) nyílt forráskódú kézikönyvek publikálása
• Visszajelzési hurok kiépítése más gyakorlókkal, akik adaptálják az eszközöket
• Partnerségek elmélyítése rehabilitációs és gondozási szervezetekkel
• Az asszisztensek további integrálása a rendszeres órai programozásunkba

Összegzés¶

Ez a projekt demonstrálta, hogy a cirkuszban a befogadás mind strukturális adaptációt (kellékek, szerepkörök), mind szervezeti elkötelezettséget igényel. Megerősítettük, hogy amikor a résztvevők valós felelősséget és az igényeiknek megfelelő eszközöket kapnak, értelmes módon járulnak hozzá – gyakran a várakozásokat felülmúlva.

A Különleges Képességű Cirkuszasszisztensek képzése és a HOWEST-tel partnerségben hozzáférhető eszközök fejlesztése kettős megközelítésével új szerepköröket és új kellékeket hoztunk létre, amelyek konkrét módon bővítik a részvételt.

Az eredmények átalakítóak voltak. Immár hosszú távú asszisztensekkel rendelkezünk programjainkban, egy befogadó prototípusokból álló katalógussal, és egy növekvő partnerségi hálózattal, amely újragondolja, milyen lehet a cirkusz.

Ez egy élő folyamat. Szeretnénk kapcsolatba lépni mindazokkal, akik új utakat képzelnek el annak érdekében, hogy a cirkusz mindenkit befogadhasson – és reméljük, hogy ez a munka új ötleteket és partnerségeket szül, mert a cirkusz csak akkor válik igazán befogadóvá, amikor együtt tervezzük meg.