Kihagyás

Gravitáció - és akkor mi van!

Autonóm Zsonglőr Csoport Wiesbaden és a 7. Európai Zsonglőr Hét

Gravitáció – és akkor mi van!
Gravitáció – és akkor mi van!

Még viszonylag rövid ideje létezik a wiesbadeni, vagy inkább a Rajna-Majna-vidéki SCHWERKRAFT NA UND! (Gravitáció – és akkor mi van!) autonóm zsonglőr csoport.
Még 1982 augusztusában is csak kevés zsonglőr volt Wiesbadenben, akik alig tudtak egymásról. Véletlenül került össze az első három alapító, Paul, Uli és Christoph, majd Wiesbaden zöldterületein zsonglőrködtek, és néhány héttel később úgy döntöttek, elutaznak a 5. Európai Zsonglőr Találkozóra Koppenhágába.

Kaskade00105

Fritz Frankfurtból tartott velük. A "Csak amit teszel, az lesz megtéve" mottó jegyében, és a koppenhágai találkozó hatása alatt Fritz szerette volna megszervezni a 6. Európai Találkozót Frankfurtban. Koppenhágában a szavazáson spontán ötletével alulmaradt a jobban felkészült francia zsonglőrökkel szemben.

Paul és Christoph, még a koppenhágai élmények mámorában, elgondolkodva, de tele ötletekkel álltak a Németországba visszatérő komp korlátjánál. Itt vette kezdetét a SCHWERKRAFT-NA-UND! autonóm zsonglőr csoport megalapítása.

Azóta a zsonglőrök minden csütörtökön 17:00-22:00 között találkoznak, nyáron a Nero-parkban, télen pedig a Jugendamt által biztosított Jugendhausban (Ifjúsági Házban).
Rövid időn belül a csoport 20 főre duzzadt.

Minden héten új arcok tűntek fel, de minden héten hiányoztak is olyanok, akiket soha többé nem láttak a klubban. Időközben 10-15 főből álló kemény mag alakult ki.
A csoport nyitott jellege és a "lustaság elve" szerinti szerveződés rendkívül megnehezíti a közös potenciál hatékony megvalósítását fellépési koncepciókban. Annak ellenére, hogy közösen szereztek be zsonglőreszközöket, mint 14 egyszemélyes kerékpár, buzogányok, karikák, Rola-Bolák, ördögbotok stb., és viszonylag magas tudásszinttel rendelkeznek, az egyesek zsonglőrtudása jelentősen eltér egymástól, így több állandó kiscsoport jött létre, mint például a JOMIPO-Luftiko, Werner WAHNSINN & Christoph CHAOS, Katinka és a Flohjonglage (bolhazónlőrködés) stb.
Ezen csoportok eltérő tudása és fellépési koncepciói megnehezítik az újonnan érkezők integrálódását az autonóm zsonglőr csoportba, míg az egyéni tudásúaknak könnyebb dolguk van.

Ezt a fejleményt gyakran megvitatták a klubban, de eddig még nem tettek konkrét lépéseket a változtatások érdekében.

Ennek ellenére a legkülönfélébb alkalmakkor közös fellépésekre kerül sor. Utcafesztiválokon, nyári játékokon és fesztiválokon, esküvőkön, ifjúsági központokban és iskolákban is fellépett a csoport. 1983 májusában Darmstadtban a "Művészek a Békéért" rendezvényen is felléptünk, készítettünk egy televíziós műsort a Südwestfunkkal, valamint 1984 júliusában André Heller "Az évszázad legnagyobb tűzszínháza" című előadásának keretében a "Berlini Nyári Éji Álomban" is szerepeltünk.

Eközben Fritz ötlete, hogy európai zsonglőrtalálkozót szervezzen, érett.
A Frankfurt városával folytatott tárgyalások során elértük, hogy a Volksbildungsheim (Népművelési Otthon) bérleti díjának nagy részét átvállalták.
A rendezvény helyszínének központi elhelyezkedése a belvárosban és a "világváros Frankfurt" vonzereje döntött a lavali üzleti találkozón a 7. Európai Zsonglőr Hét Frankfurtban történő megrendezése mellett.
Ettől az időponttól kezdve feladatunknak tekintettük, hogy a következő találkozót még színesebbé, még változatosabbá és mindenekelőtt még nagyobb nyilvánosságot kapóvá tegyük. Fritz eredeti, vad ötlete egy látványos találkozó megszervezése volt, amelynek csúcspontja egy tűzzsonglőr bemutató lett volna, 500 zsonglőrrel és 1500 tűzcsóvájukkal, egy rockzenekar bódító ritmusaira, a frankfurti Operaház tekintélyes és pompás épülete előtt, telihold fényében.

Ez egy esély arra, hogy legalább 4 napra felborítsuk a bank- és üzleti város hangulatát, fantáziát vigyünk az utcaszorosokba, a betonba. Közelebb hozzuk a város lakóihoz egy másfajta életérzést, mosolyt vagy akár nevetést csaljunk arcukra. "Káosz van kilátásban. Viharos lesz. Színes lesz." (Frankfurter Rundschau)
Hosszan vitattuk az ilyen ötletek tervezhetőségének kérdését. A városi hatóságok gyakorlata sok tervezett akciót meghiúsított, ami azonban nem akadályozza meg a zsonglőrök spontán ötleteit.

Ezzel párhuzamosan megvitatták az ötletek minden médiumon keresztüli terjesztésének fontosságát. A közzététel és a média általi, talán jogos félelem a fantáziáink, ötleteink és tudásunk kiaknázása és marketingje között fennálló konfliktus meghiúsított egy filmprojektet.

A sajtó, a rádió és a televízió pusztán tudósításával szemben nem volt kifogásunk.
Sajtóközleményt küldtünk a dpa-nak és minden nagyobb országos és helyi újságnak. Szeptember 1-jén egy zsonglőr- és plakátakcióval Frankfurt bevásárlóutcáin, szeptember 10-én pedig egy Frankfurt számára bizonyára szokatlan sajtózsonglőr-showplakát-fal-falfestmény-akció-konferenciával hívtuk fel a figyelmet a zsonglőrök látványosságára.

Minden ötlet megvalósíthatóságának is meg kell felelnie a rendezvény célkitűzéseinek. Sok zsonglőr azért jön, hogy találkozzon zsonglőr barátaival Európa minden tájáról, tapasztalatokat cseréljen, és maga is átéljen egy másfajta életérzést hasonló gondolkodású emberekkel, anélkül, hogy nyomás alatt állna ezen érzés másoknak való átadása miatt. Azért is találkoznak, hogy egy kicsit maguk legyenek. Ez a célkitűzés bizonyára nem arrogáns és nem nyilvánosságellenes, hiszen sokan egész évben mások életérzéséért produkálják magukat kifelé.

De a többi, kifelé kevésbé látható, de általában fontos pontok megszervezését is meg kellett oldani:
Elég alvóhelyünk van? Ki gondoskodik az étkeztetésről? Hogyan szervezzük meg a közönségbemutatót? Hogyan osszuk be a pénztár- és jegykezelést? Hol nyomtassuk a plakátokat? Hatósági engedélyek beszerzése minden egyes, a zsonglőr hét előtt, alatt és után elengedett vagy szándékozott szellentéshez. stb...

Összességében élveztük a 7. Európai Zsonglőr Hét megszervezését, és reméljük, hogy minden zsonglőr és minden más résztvevő is így érezte, és jó érzéssel emlékeznek majd Frankfurtra 1984-ben, új impulzusokkal és ötletekkel térve haza.

Christoph Schmitt